Minden nap újabb német teszt vagy alapszintű nyelvtani oktatás:  Ingyenes német tesztek >> 

A német igekötők használata

Igekötőknek nevezzük azokat a szavakat, amelyek módosítják az ige jelentését. A magyar nyelvben sok esetben csak árnyalatni különbségekről van szó, de teléjesen új jelentést is kaphat. [Akár pluszban is az eredeti mellé.]

  • ül » beül, leül, elül (vhonnan vagy valamilyen madár)
  • fut » befut, elfut, kifut (vhonnan vagy pl. a tej a fazékból)
  • fog » megfog, elfog (elkap), hozzáfog (elkezd)

Azért is emeltem ki az elül igét, mert már itt is látszódik, hogy nem minden esetben egyértelmű a helyzet nálunk sem. Hiszen ha költeni kezd a tyúk, akkor nem a fészekről ül el máshová, hanem éppen hogy ülve marad. Egy adott igekötős szó két jelentése tehát szinte teljes ellentmondásban is lehet, de ez nekünk - magyar anyanyelvűként - nem tűnik fel.

A német igekötők nem feleltethetőek meg egy az egyben a magyar igekötőknek, ezért a magyar jelentésüket nem lehet külön megtanulni, mert már nagyon eltávolodtak eredeti jelentésüktől. Nincs olyan igekötő a németben, ami pl. a magyar "meg"-nek felel meg és elég lenne csak az ige elé tenni.

Ez a cikk az elmélettel foglalkozik, de mindenképpen olvasd végig. Az elváló és nem elváló igekötők listáját táblázatba foglalva ITT találod, le is tudod őket tölteni.

 

A magyarban az igekötőt mindig egybeírjuk az igével, ha közvetlenül előtte áll és minden más esetben pedig külön. Ezzel szemben a németben ennél sokkal bonyolultabb a használatuk.

Az elváló igekötők lényegében két részből állnak, melyek egymást keretet alkotva eltávolodhatnak a mondatban, míg más esetben egybe kell őket írni, esetleg közéjük ékelődik egy újabb szó/képző. Sok esetben meg lehet tippelni a módosított jelentést, de nem mindig fog sikerülni!

  • Ich rufe dich später an. (Később felhívlak.)
  • Kannst du mich später anrufen? (Fel tudsz hívni később?)
  • Deine Mutter hat eben angerufen. (Az anyukád éppen most hívott fel.)

Az el nem váló német igekötőket mindig egybeírjuk az igével, önmagukban nincs már jelentéstartalmuk. A múlt idejű melléknévi alakjukat hozzáadott "GE-" nélkül kell képzeni minden esetben! Az így képzett igék már általában messze vannak az eredeti jelentésüktől és ugyanazzal az igekötővel képzett szavakat magyarra sem lehet ugyanazzal lefordítani. Sőt, sok esetben magyarul nem is kell igekötőt! Vagy mint a következő példában is látszik, magyarra ugyanazzal az igekötővel fordítjuk. Röviden tehát, alaposan meg kell őket tanulni a vonzataikkal együtt!

  • besprechen - megbeszélni
  • versprechen - megígérni
  • entsprechen - megfelelni
  • entfliehen - elmenekülöni

A harmadik csoportba az esetenként elváló igekötők tartoznak, melyeket lehet elváló- és nem elválóként is használni, viszont ha ugyanaz az képzett ige lehet elváló és nem elváló formában is. Ebben az esetben más a jelentésük is, másképpen kell őket használni/ragozni is! 100%-os pontossággal kell őket megtanulni, különben nagyon csúnya félrefordítások születhetnek!

  • Der Fährmann setzt die Famile über. [A komops átviszi a családot (a folyón).]
  • Anna übersetzt einen Zeitungsartikel. [Anna lefordít egy újságcikket (egy másik nyelvre).]