A német névelők szerepe

A magyarban és a németben is kétféle (határozott és határozatlan) névelő van, ugyanakkor az alakjuk és használatuk között nagy a különbség a két nyelvben. A német nyelvben a névelő és a főnév szoros egységet alkot, szokszor szinte egy szóként is ejtik őket. A német főnevet mindig a névelőjével (és többes számával) együtt kell megtaulni!

A határozatlan névelőt (egy) akkor használjuk, ha egy még (ezidáig, a másik fél által) nem ismert személyről vagy dologról beszélünk. Ha viszont már megemlítettük vagy ismerjük ismerjük az adott személyt vagy dolgot, akkor már a határozott névelőt (a, az) használjuk.

• Jön egy kutya. Ez a kutya nagy és fekete. Adjunk enni a kutyának!
• Vettem egy autót. Az autóm gyors. Az autóm ülése bőrből készült.

[Használatuk nagyrészt megegyezik a két nyelvben, a különbségekről hamarosan külön cikk készül.]

A német és magyar névelők közötti különbségek

I. A magyarban csak hangtani okok miatt van két alakja a határozott névelőnek. Az "a" alakváltozatot akkor használjuk, ha az őt követő főnév mássalhangzóval kezdődik [a madár, a szekrény]. Az "az" változat pedig akkor kell, ha a főnév magánhangzóval kezdődik [az ajtó, az őz]. A határozatlan névelőnek pedig csak egy alakja van [egy madár, egy szekrény, egy ajtó, egy őz]. A magyarban nincs a főnévnek neme.

A német nyelvben a határozott névelőnek 3 db alapalakja van (der, die, das), a határozatlan névelőnek 2 db (ein, eine). Ennek az oka viszont nem a kiejtésben keresendő, hanem ezekkel jelölik a főnevek nemét. Ragozott alakjaikkal pedig azok számát és esetét is. [Náluk nem probléma, hogy ha pl. a névelő vége és a főnév eleje magánhangzó: die Übung, die Elbe, stb.]

2. A magyarban a többesszámot a "k" betűvel jelöljük, de a névelő változatlan marad. [a madarak, a szekrények, az ajtók, az őzek]

Ezzel szemben a németben a többes számot mindhárom nemben a "die" határozott névelővel jelölik plusz a főnévhez különféle ragok társulhatnak. Fontos, hogy társulHATnak, de nem minden esetben van így. Sokszor csak a névelő változása utal a többesszámra.

Megváltozik a névelő és a főnevet ragozzuk

• der Löwe --- die Löwen [oroszlán-oroszlánok]
• die Zitrone --- die Zitronen [citrom-citromok]
• das Kamel --- das Kamele [teve-tevék]

Megváltozik a névelő, de a főnevet nem ragozzuk

• der Maler --- die Wagen [festő-festők]