A vessző és pontosvessző használata a németben

Biztosan sokszor felmerül, hogy mikor kell vessző a német helyesírás szerint - miközben azt is tudom, hogy a legtöbben a magyarban sem tudják mindig helyesen használni (én sem). A helyzet tehát nem egyszerű, de tény, hogy a német nyelv helyes használatához hozzátartozik a vessző és a pontosvessző szabályainak ismerete is.

Az első részben már kitértünk a 3 legfontosabb írásjelre:
A pont, a kérdőjel és a felkiáltójel a németben

A vessző használata

Kitesszük a vesszőt a németben:

• a főmondatok közé mellérendelő összetett mondatokban
• különböző fokú mondatok közé, alárendelő összetett mondatokban
• ellentétes kötőszavak előtt - még akkor is, ha csak mondatrészeket kapcsolnak össze
• a zu + főnévi igeneves szerkezetek előtt, ha azoknak bővítményük van
• a melléknévi igeneves szerkezetek előtt és után, ha azoknak bővítményük van
• a vonatkozószó után álló értelmező előtt és után
• a megszólítás előtt és után
• indulatszavak előtt és után, ha egy mondathoz tartoznak
• azonos szófajhoz tartozó szavak közé, ha egy mondaton belül vannak felsorolva

NEM tesszük ki a vesszőt

• alárendelő összetett mondatokban azonos fokú mellékmondatok közé, ha azokat mellérendelő kötőszavak kapcsolják össze
• a főnévi igeneves szerkezetek elé, ha ezek csak zu + főnévi igenévből állnak
• a melléknévi igeneves szerkezetek elé és után, ha azok nem tartalmaznak bővítményt
• az und és oder kötőszavak elé, ha azok csak rövid és szorosan összetartozó főmondatokat kötnek össze
• az und és oder kötőszavak elé, ha az összekapcsolt főmondatok egy mondatrésze közös (pl. az alany)

A pontosvessző használata

• a vessző helyett mellérendelő összetett mondatokban, különösen az allein, doch, darum, daher kötőszók előtt
• felsorolásoknál az egyes logikai csoportok különválasztására, de a többi esetben maradt közöttük a vessző
• vessző helyett a tartalmilag összefüggő főmondatok közé

Kapcsolódó tananyag: További német írásjelek helyes használata