A német zu + Infinitiv használata

Ha még nem tudod, mi az Infinitiv a német nyelvben, akkor olvasd el ezt:
A német főnévi igenév (der Infinitiv)

Az Infinitiv egyik fő jellegzetessége, hogy mondatrészként vagy mondatrész részeként állva a zu szócskával egészülhet ki.

1. A zu állhat közvetlenül az Infinitiv előtt

• Er beginnt zu arbeiten. (Dolgozni kezd.)

2. Vagy az elváló igekötő és az ige között, ilyenkor mindhármat egybeírjuk

• Wir beginnen uns auf die Prüfung vorzubereiten. (Elkezdünk készülni a vizsgára.)

3. Az összetett alakok esetén a zu mindig a segédige előtt áll

• Er freute sich, so herzlich empfangen zu werden. (Örült, hogy olyan szívesen fogadják.)
• Er freute sich, die Arbeit rechtzeitig gemacht zu haben. (Örült, hogy a munkáját idejében megcsinálta.)
• Er freute sich, so herzlich empfangen worden zu sein. (Örült, hogy -ezt megelőzően- olyan szívesen fogadták.)

4. Hasonló a helyzetben (!) a zu a módbeli segédige elé kerül

• Er freute sich, seine Freunde wiedersehen zu können. (Örült, hogy a barátait viszontláthatja.)

Nem használunk zu-t:

1. A módbeli segédigék és a lassen műveltető ige után

• Ich kann kommen.  (Eljöhetek.)
• Man läßt lins viel übersetzen. (Sokat fordíttatnak velünk.)

2. A gehen, kommen, fahren, laufen mozgást jelentő igék után

• Um 10 Uhr gehe ich schlafen. (10 órakor aludni megyek.)

3. A bleiben után

• Er bleibt heute in der Werkstatt arbeiten. (Ma a műhelyben marad dolgozni.)

4. A helfen, lehren, lernen után

• Wir lernen deutsch sprechen. (Tanulunk németül beszélni.)

Kiegészítés: A főige bővítménye esetén azonban a zu + Inf. használatos!

• Sie half ihm, den Koffer zu packen. (Segített neki becsomagolni a bőröndbe.)

5. A sehen, hören, fühlen után

• Ich höre jemanden im Nebenzimmer singen. (Hallok valakit a szomszéd szobában énekelni.)